Előző bejegyzésemben leírtam, hogy nem sikerült bejutni a Brunszvik parkba, de nem adtuk fel mert elhatároztuk, hogy másnap visszamegyünk. Nem akartunk semmit a véletlenre bízni, ezért reggel 8-ra, a nyitásra érkeztünk meg. Ehhez persze szombaton korán kellett kelni, de mindent a cél érdekében. Ugyanaz az őr fogadott minket, aki előző nap oly sziorúan elutasított minket. Kifizettük a belépők árát és elindultunk felfedezni a parkot. Közben átszámoltam a pénzt, amit visszakaptam és észrevettem, hogy egy ezressel többet kaptunk vissza, mint kellett volna. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megtartom, kárpótlásként, hogy kétszer kellett leutaznunk, és így elégtételt vehetnék az őrön is. Aztán gyorsan elhesegettem ezt a kósza gondoltatot, és a sétánk végén visszaadtam az ezrest.
Aznaptól ígérték a meteorológusok, hogy elromlik az idő, és esők jönnek. Szerencsénk volt mert az esőt megúsztuk, igaz nem is volt olyan szép napos az idő, mint előző nap, de azért néha kikandikált a nap a felhők mögül. Végülis arra jó volt, hogy bejárjuk a terepet, és sétáljunk egy jót. Az épületekben nem voltunk mert azok később nyitnak, ha jól emlékszem 10 órakor.
Kitartó fotós lelkesedése meghozza gyümölcsét. A magányos alak azzal a gyönyörű fával a kedvenc..de szép a göcsörtös fás is, meg a benőtt ajtók, ablakok..
VálaszTörlésfeleségemet ültettem a padra :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszönet neki mert nélküle nem jöhetett volna létre a fotó!
VálaszTörlés:) Tehát nem is alak, és nem is magányos, a többi stimmel. :) Lényeg, hogy a fotó jó és tetszik! Jó, hogy odaült Neked. :)
VálaszTörlés