Hétvégén volt a Nyitott Pince Napok, amit annak rendje és módja szerint ki is használtunk. Egy, a borhoz nálam jobban értő barátomat kérdeztem meg hova lenne érdemes menni kóstolgatni. A feltétel csak annyi volt, hogy ne legyen túl messze a fővárostól. Így jött képbe Mór, ahol az Ezerjó, egy igazi hungarikumnak számító szőlőfajta terem.
A móri pincék közül egy bizonyosat vettünk célba, nevezetesen Miklós Csabi pincéjét. Borszakértő barátom személyesen is ismeri a fiatal, neves borászt és a boraihoz is volt már szerencséje, így végül is tutira mentünk.
Kicsit korán értünk oda, a pince hivatalosan csak délben nyitott, így volt egy kis időnk, hogy körbenézzünk ebben a hangulatos városnegyedben, ahol többnyire csak pincék vannak.
Végül eljött a kóstolás ideje. Én természetesen csak az első körben vettem részt, mivel sofőri minősítésben voltam jelen, de azért a többi körbe is bele-bele kóstoltam Ági poharába. ;)
Jópofa, bohém neveket találtak ki a boroknak, és a címkék stílusa is igen eltérő a megszokottól. Kóstoltunk például, Roger Mór, Nem férünk a bőröndbe, Mámor elnevezésű borokat, amiknek nem csak a neve, de az íz világa is nagyon izgalmas volt.
A jóféle borok kóstolgatása után felkerekedtünk, kimentünk a város határába és tettünk egy jó nagy sétát a szőlős dűlők között.
Egy palack Mámort haza is hoztunk, alkalomadtán majd felbontjuk és a finom nedűt mámorosan kortyolgatva felidézhetjük ezt a kellemes napot.
Volt egy hasonló című film (
