Újra itthon!
Gondolom feltűnt, hogy egy időre eltűntem (vagy nem :) ).
Egy olyan helyen voltam, ahol mindig süt a nap, nevezetesen a Bátor Táborban. Ha valaki nem hallott volna róla, ez egy rekreációs tábor krónikus betegségekben szenvedő gyerekeknek. Háromféle turnus van: onko, diabetes, JIA(ízületi gyulladás). Én most aug. 20-30. között, diabetes-es gyerekekkel táboroztam, mint önkéntes. A gyerekek különböző programokon vesznek részt a tábor ideje alatt, mint pl. íjászat, evezés, horgászat, lovaglás, színjátszás, fotó, stb.
Minden programot önkéntes cimbik tartják. Kitalálhatjátok, hogy én milyen programot vittem. ;) Igen, a fotózást! Miből jöttél rá? :)
Természetesen a programtartásokon kívül a tábor életét is fotózni kellett minden nap reggeltől-estig. Ezenkívül esténként közös játékos programok voltak, ahol a kerettörténetnek megfelelően beöltöztünk mindenfélének. Nekem a legemlékezetesebb alakításom a Yeti volt. Nem részletezném mennyire tocsogtam az izzadságban, a kellemes, nyári, meleg estén, miközben szőrmebundában és kucsmában rohangáltam. A gyerekek mosolyai viszont mindenért kárpótoltak!
Feledhetetlen 10 napot töltöttem Hatvan mellett, ebben a különleges mikrovilágban, ahol mindig mosolyognak az emberek, mindig mindenkinek segít valaki, ahol mindenki ad és mindenki kap, ahol MINDIG SÜT A NAP.
