...valahol Budapesten
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 27., vasárnap
Andrea és Ádám
Hétvégén egy kedves régi ismerősöm esküvőjét fotóztam. Andreával még egy iskolába jártunk, utána sokáig egy munkahelyen dolgoztunk, sok közös emlékünk van. Egy nagyon szűk körű esküvőt rendeztek, valójában nyolcan voltak összesen, a barátok közül egyedül én voltam az a kiváltságos, aki részt vehetett ezen a bensőséges szertartáson.
2009. szeptember 22., kedd
Bátor Tábor VI. turnus
Felkerültek a képek a Bátor Tábor hivatalos oldalára!
Három fotós (Szandra, Áron és én) fotói láthatók vegyesen, vagyis egy szűk kivonata a teljes anyagnak, ami azért több ezer kép.
2009. szeptember 13., vasárnap
2009. szeptember 8., kedd
2009. szeptember 7., hétfő
2009. szeptember 3., csütörtök
Van kiút…
…az útvesztőből. Számtalan lehetőség, mint nyitott ajtók. Egy kis ember, kit a kíváncsiság hajt. Honnan jött? Hová tart? Hány élet van már mögötte? Mennyi van még előtte?
Ezek a gondolatok, kérdések jutottak eszembe a kép kapcsán.
2009. szeptember 1., kedd
Ahol mindig süt a nap
Újra itthon!
Gondolom feltűnt, hogy egy időre eltűntem (vagy nem :) ).
Egy olyan helyen voltam, ahol mindig süt a nap, nevezetesen a Bátor Táborban. Ha valaki nem hallott volna róla, ez egy rekreációs tábor krónikus betegségekben szenvedő gyerekeknek. Háromféle turnus van: onko, diabetes, JIA(ízületi gyulladás). Én most aug. 20-30. között, diabetes-es gyerekekkel táboroztam, mint önkéntes. A gyerekek különböző programokon vesznek részt a tábor ideje alatt, mint pl. íjászat, evezés, horgászat, lovaglás, színjátszás, fotó, stb.
Minden programot önkéntes cimbik tartják. Kitalálhatjátok, hogy én milyen programot vittem. ;) Igen, a fotózást! Miből jöttél rá? :)
Természetesen a programtartásokon kívül a tábor életét is fotózni kellett minden nap reggeltől-estig. Ezenkívül esténként közös játékos programok voltak, ahol a kerettörténetnek megfelelően beöltöztünk mindenfélének. Nekem a legemlékezetesebb alakításom a Yeti volt. Nem részletezném mennyire tocsogtam az izzadságban, a kellemes, nyári, meleg estén, miközben szőrmebundában és kucsmában rohangáltam. A gyerekek mosolyai viszont mindenért kárpótoltak!
Feledhetetlen 10 napot töltöttem Hatvan mellett, ebben a különleges mikrovilágban, ahol mindig mosolyognak az emberek, mindig mindenkinek segít valaki, ahol mindenki ad és mindenki kap, ahol MINDIG SÜT A NAP.