Köszönöm János, és neked is János! (osszátok be) :) Kemény dió volt ez a balett, főleg az én technikámmal, de már túl vagyok azon, amikor folyton a technikára hivatkoztam. Azzal oldom meg a feladatot, amim van. Lehet nagyképűnek hangzik, de több szakmabeli is ámuldozik, hogy tudok ilyen képeket készíteni, ilyen felszereléssel. :) Na ennyit az önfényezésről. Néha kell, egy kis önbizalom növelés céljából, úgyis hadilábon állok vele. Na tessék annyit beszélek, mintha pszichomókusnál lennék. :) Nem is tudom miért pont ennél a posztnál jött ki belőlem. Lehet az örvény hozta a felszínre. ;)
Zsuzsi, és hogy neked is válaszoljak, köszönöm a látogatást. A Rómeó és Júliához csak annyit, hogy nincs túl jó emlékem róla. Eleve csúszott a próba, és kb. 2 perc volt, amit bemutattak. A csúcs az volt, hogy ezt nem is jelezték előre. Mondta az egyik srác, hogy ő az első öt percben nem is nagyon exponál, csak nézi a darabot, próbál ráhangolódni. Na itt nagyon rosszul járhatott.
Persze-persze Attila, de egy előadásról nem lehet csak bemozdulós képeket készíteni. Szerintem kell ilyen is, meg olyan is. Úgy is mondhatnám test és lélek. Az egyik innen a másik onnan közelíti meg.
Nem is vitattam a többi képet sem, sőt azokra is irígykedem, de a kékes, hosszú expósok nekem azt mutatják meg, hogy te mit éreztél az előadás láttán. S amúgy is a kék a kedvenc színem:-)
Elsőre talán nem látszik, de egyáltalán nem könnyű műfaj ez a színpadi fotózás. A fények, a látvány és nem ritkán a fotós helye is adott. Ráadásul ha először látom a darabot, akkor nem nagyon tudom, mire számíthatok (vagy kisegít a dramaturgia érzékem vagy nem) Úgyhogy abból tudok gazdálkodni, amit elém raknak. És igen, itt a rendelkezésre álló technikán sok múlik. Ha így is sikerül valami egyedit, maradandót alkotni, akkor az külön dicsértetet érdemel. Neked 2. és 4-ért részemről mindenképp :) Egyébként tetszik a többi is. Nagyon szép, harmonikus fotók.
Ritkán látok jó táncfotót, művészieskedőt annál többet. Ezeket (főként a felső kettőt) a jó kategóriába tettem. :))
VálaszTörlésNagyon jó a kimerevített és a bemozdult képek egymáshoz való viszonya az összeállításban. Libuc itt is elmondhatná azt, amit nálam :)
VálaszTörlésPont tegnap nézegettem végig az új, színházas fotóidat :) (az a Rómeó és Júlia de egy fotósgyilkos előadás lehet)
VálaszTörlésNagyon tetszenek, szép sorozat, a bemozdulósok különlegesek. Most a 2. 3. a kedvenc, de a 4. is megfogott nagyon.
Köszönöm János, és neked is János! (osszátok be) :)
VálaszTörlésKemény dió volt ez a balett, főleg az én technikámmal, de már túl vagyok azon, amikor folyton a technikára hivatkoztam. Azzal oldom meg a feladatot, amim van. Lehet nagyképűnek hangzik, de több szakmabeli is ámuldozik, hogy tudok ilyen képeket készíteni, ilyen felszereléssel. :)
Na ennyit az önfényezésről. Néha kell, egy kis önbizalom növelés céljából, úgyis hadilábon állok vele. Na tessék annyit beszélek, mintha pszichomókusnál lennék. :) Nem is tudom miért pont ennél a posztnál jött ki belőlem.
Lehet az örvény hozta a felszínre. ;)
Zsuzsi, és hogy neked is válaszoljak, köszönöm a látogatást. A Rómeó és Júliához csak annyit, hogy nincs túl jó emlékem róla. Eleve csúszott a próba, és kb. 2 perc volt, amit bemutattak. A csúcs az volt, hogy ezt nem is jelezték előre. Mondta az egyik srác, hogy ő az első öt percben nem is nagyon exponál, csak nézi a darabot, próbál ráhangolódni. Na itt nagyon rosszul járhatott.
Ne is Zsolt, nekem szarabb technikám van :D
VálaszTörlés"Azzal oldom meg a feladatot, amim van." Ez az egészséges hozzá állás :) A hadilábat meg rúgd félre!!!
A bemozdulós képekben több van, a "hagyományosak" csak szépen komponáltak és/vagy vágottak. De a második kép és negyedik különösen tetszik.
VálaszTörlésPersze-persze Attila, de egy előadásról nem lehet csak bemozdulós képeket készíteni. Szerintem kell ilyen is, meg olyan is. Úgy is mondhatnám test és lélek. Az egyik innen a másik onnan közelíti meg.
VálaszTörlésAttraktívak, szépek !
VálaszTörlésNem is vitattam a többi képet sem, sőt azokra is irígykedem, de a kékes, hosszú expósok nekem azt mutatják meg, hogy te mit éreztél az előadás láttán. S amúgy is a kék a kedvenc színem:-)
VálaszTörlésPersze, értem Attila, mit akarsz mondani. Jól érzed.
VálaszTörlésElsőre talán nem látszik, de egyáltalán nem könnyű műfaj ez a színpadi fotózás. A fények, a látvány és nem ritkán a fotós helye is adott. Ráadásul ha először látom a darabot, akkor nem nagyon tudom, mire számíthatok (vagy kisegít a dramaturgia érzékem vagy nem) Úgyhogy abból tudok gazdálkodni, amit elém raknak. És igen, itt a rendelkezésre álló technikán sok múlik. Ha így is sikerül valami egyedit, maradandót alkotni, akkor az külön dicsértetet érdemel. Neked 2. és 4-ért részemről mindenképp :) Egyébként tetszik a többi is. Nagyon szép, harmonikus fotók.
VálaszTörlésZseniálisak a képek, főként a kék bemozdulásosak tetszenek nagyon!
VálaszTörlésIlyen szinházi fotózásokra hogyan lehet bejutni?
Köszi rgb!
VálaszTörlésEgy picit bennfentesnek kell lenned. ;)