2009. november 25., szerda

Fekete Péter – Centrál Színház

IMG_5418

Szereplők:
Magyar Attila, Básti Juli, Gubás Gabi, Simon Kornél, Oroszlán Szonja,
Haumann Péter, Schmied Zoltán, Kovács Vanda, Borbás Gabi, Kárász Zénó, Gats Éva, Verebély Iván, Flores Hedvig Montserat
Rendező:
Puskás Tamás

Bár a Fekete Péter műfaját tekintve mese, az antivilágbéli operett alapszituációja igencsak aktuális ma is. A gazdasági világválság idején a jóképű világfi, (aki nem mellesleg veszedelmes tőzsdecápa), véletlenül rábukkan a világ legnagyobb balekjára, kinek személye maga a katasztrófa. Bármihez ér, az összeomlik - mi lehetne hát jövedelmezőbb befektetés, mint részvénytársaságot alapítani a balek pechjére? Az üzlet be is indul, csak hogy közbeszól a szerelem: a dörzsölt úriember és a lúzer mindketten találkoznak egy-egy saját világukon kívüli nővel. A megejtő szerelmi kergetőzést legendás örökzöldek tarkítják, miközben a fináléban már a legmeglepőbb párok szorongatják egymás kezét.

IMG_5554 IMG_5422 IMG_5459 IMG_5469 IMG_5444 IMG_5728 IMG_5804 IMG_5501 IMG_5691 IMG_5716
IMG_5751 IMG_5626 IMG_5647 IMG_5686

Élvezetes darab, ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis felhőtlen szórakozásra vágyik. A próbán rengeteget poénkodtak egymással a színészek, sokszor elnevették magukat játék közben, igazán élvezték. A fotósokat is többször úgy megnevettették, hogy még a beépített képstabi sem mentette meg őket a berázástól. :)

1 megjegyzés:

  1. Jók a képek, az első szép nagyon, a Gubás Gabis grimasz, és az utolsó Básti Julis-Haumannos főleg. :)
    Hogy én is kicsit nosztaligázzak :), már majdnem leírtam jobban kifejtve, hogy a jó pár évvel ezelőtti Víges Fekete Péter mennyire jó volt, de akkor eszembe jutott mennyire tudok néha haragudni a nagyanyámra, ha egy mostani előadás kapcsán kizárólag a régi színészeket/előadásokat emlegeti. :)
    Úgyhogy most kicsit off-ként csak annyit írok, hogy anno annak az előadásnak egy kevésbé sikerült estéjén, mikor kiugrott az Eszenyi állkapcsa a "Szerelemhez nem kell szépség" c. dal kellős közepén, életem leghosszabb és legfantasztikusabb improvizációját láttam a Rudolf-Seress-Király triótól, majd 15 percen keresztül mondták az eredeti szövegükön kívüli mondat-halmokat, míg végül le kellet fújni az előadást. Aki nem látta előtte, nem is vette észre, mi történt. Abból a szerencsétlen ötletből kifolyólag, hogy a Rudolf Pétert, mint Fekete Pétert küldték ki a rivaldához mindezt bejelenteni, mármint hogy nem tudják folytatni az elődaást és kérték a nézőket, menjenek haza, az egész nézőtér hangos hahotában tört ki. Néhányan, kik már láttuk korábban is, persze elindultunk, de az ügyelőnek pár perc múlva szintén ki kellett mennie a színpadra, hogy közölje az előadás végét, mert a "Fekete Rudolf" Péternek senki nem hitt. :)

    Egyébként tényleg egy könnyed, vicces/mókás darab, főleg ha jók a színészek :)

    VálaszTörlés