2009. július 10., péntek

Nem csak a húszéveseké a világ...

Beugrottam keresztanyámhoz Máriaremetére, a Pedagógus otthonba. Hetente egyszer megszoktam látogatni meglepetésszerűen. Most is úgy mentem, hogy nem szóltam neki előre, csak betoppantam. Meglepetést mégsem én okoztam.

Egy nagy buli kellős közepébe érkeztem, szinte az összes idős kint volt az udvaron. Szólt a sramli, természetesen élőben nyomta egy sváb együttes. Volt pezsgő, bor, édes és sós süti, táncolás, vonatozás. A nagy ünneplés aprópoja egyébként az volt, hogy elkészűltek a nagy felújítások.

Jó volt egy picit részese lenni ennek a mulatságnak.






2 megjegyzés:

  1. Tündériek ezek az öregek,én is nagyon szeretem fotózni őket.

    VálaszTörlés
  2. Jó is ilyet látni :)
    Az utolsó képen Ö van, a keresztanyád?

    Egyébként ugyan más szituban, de egy Molnár darabban van, Gál mondja, hogy mindig telegrafálni kell jó előre. :) Mert ahányszor egy nőt meg akart lepni, a végén mindig ő lepődött meg. :)

    VálaszTörlés