Ősz Budaörsön avagy Megvilágosodás

Tegnap elvittem fiam lcd monitorát szervizbe, ami történetesen valahol Törökbálint és Budaörs határánál van, vagy az is lehet, hogy még Budapesthez tartozik (a telefonszámuk alapján szerintem ez a jó megoldás). A lényeg, hogy mikor kijöttem a szerviz épületéből ez a látvány fogadott. Vagyis azt láttam, hogy egy fényfolt kúszik lassan a hegyoldalban. Nem sok időm volt cselekedni, a monitort bevágtam a kocsiba, fotóscumót előkaptam, obit cseréltem, gyorsan állítottam a gépen ezt-azt aztán durr-durr. Ezután a fényfolt el is tűnt.

Egy kis őszi hangulat…

Egy kamasz ezer arca

Az elmúlt két évből szemezgettem néhány érdekesebb portrét fiamról. Úgy gondoltam talán egy kívülálló számára is értékelhető képek ezek és nem csak egy elfogult apa számára :)
Az ötlet egyébként Gehring Jani blogján látható “családi” fotókból ered.

Emós

 

Morbid

Ájtatos

Romantikus

Férfias

Cowboyos

Mókás

Pánik a Nemzetiben

     

Nyers, fiatalos, naprakész…bár én lehet, hogy nem egy ilyen darabra ülnék be a Nemzetibe. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jó a darab, sőt. Persze a fotósoknak csak egy zanzásított verziót adtak elő.

Író: Mika Myllaho
Fordító: Falk Nóra
Szövegkönyv: Merényi Anna, Rába Roland
Rendező: Rába Roland

Színész:
Marci - Miklós Marcell
Robi - Marton Róbert
Tomi - Szabó Kimmel Tamás

Díszlettervező: Daróczi Sándor
Jelmeztervező: Daróczi Sándor
Videó: Mészáros Kata
Dramaturg: Merényi Anna
Ügyelő: Lovass Ágnes
Súgó: Lovass Ágnes
Rendező munkatársa: Tüű Zsófi

Linkek: szinhaz.hu nemzeti.hu

Kőbánya alsó

…és megint ablak

Aki régebbről ismer, tudja milyen ablak mániás vagyok. Egy időben nagyon sok ablakot fotóztam, aztán ez abbamaradt, de azért időnként rám tör ez a régi mánia. :)

Pátyi séta

Múlt hétvégén kedvünk támadt egy kis sétához. Nem akartunk nagy túrát, csak valahol a közelben egy-két órás sétát. Az interneten sikerült ráakadnom egy oldalra, ahol ilyen Budapest környéki rövidebb túrák útvonalait lehetett letölteni. Gyorsan kocsiba pattantunk és elgurultunk Pátyig. A túra a városka egyik szegletéből indul és oda is tér vissza. Maga az út főleg dűlő utakon és kukoricásokon vezet keresztül. Élveztük a még meleg napot, és friss levegőt.

   

Egy másik ablak…

…szintén Budapest

Egy ablak…

                               ...valahol Budapesten

Andrea és Ádám

Hétvégén egy kedves régi ismerősöm esküvőjét fotóztam. Andreával még egy iskolába jártunk, utána sokáig egy munkahelyen dolgoztunk, sok közös emlékünk van. Egy nagyon szűk körű esküvőt rendeztek, valójában nyolcan voltak összesen, a barátok közül egyedül én voltam az a kiváltságos, aki részt vehetett ezen a bensőséges szertartáson.

 

Bátor Tábor VI. turnus

Felkerültek a képek a Bátor Tábor hivatalos oldalára!
Három fotós (Szandra, Áron és én) fotói láthatók vegyesen, vagyis egy szűk kivonata a teljes anyagnak, ami azért több ezer kép.

Játékos impresszió

Yin-Yang

Vízen kúszó árnyak

Alcsúti Arborétum

Van kiút…

…az útvesztőből. Számtalan lehetőség, mint nyitott ajtók. Egy kis ember, kit a kíváncsiság hajt. Honnan jött? Hová tart? Hány élet van már mögötte? Mennyi van még előtte?

Ezek a gondolatok, kérdések jutottak eszembe a kép kapcsán.

Ahol mindig süt a nap

Újra itthon!

Gondolom feltűnt, hogy egy időre eltűntem (vagy nem :) ).
Egy olyan helyen voltam, ahol mindig süt a nap, nevezetesen a Bátor Táborban. Ha valaki nem hallott volna róla, ez egy rekreációs tábor krónikus betegségekben szenvedő gyerekeknek. Háromféle turnus van: onko, diabetes, JIA(ízületi gyulladás). Én most aug. 20-30. között, diabetes-es gyerekekkel táboroztam, mint önkéntes. A gyerekek különböző programokon vesznek részt a tábor ideje alatt, mint pl. íjászat, evezés, horgászat, lovaglás, színjátszás, fotó, stb.
Minden programot önkéntes cimbik tartják. Kitalálhatjátok, hogy én milyen programot vittem. ;) Igen, a fotózást! Miből jöttél rá? :)
Természetesen a programtartásokon kívül a tábor életét is fotózni kellett minden nap reggeltől-estig. Ezenkívül esténként közös játékos programok voltak, ahol a kerettörténetnek megfelelően beöltöztünk mindenfélének. Nekem a legemlékezetesebb alakításom a Yeti volt. Nem részletezném mennyire tocsogtam az izzadságban, a kellemes, nyári, meleg estén, miközben szőrmebundában és kucsmában rohangáltam. A gyerekek mosolyai viszont mindenért kárpótoltak!

Feledhetetlen 10 napot töltöttem Hatvan mellett, ebben a különleges mikrovilágban, ahol mindig mosolyognak az emberek, mindig mindenkinek segít valaki, ahol mindenki ad és mindenki kap, ahol MINDIG SÜT A NAP.