Újra itthon!
Gondolom feltűnt, hogy egy időre eltűntem (vagy nem :) ).
Egy olyan helyen voltam, ahol mindig süt a nap, nevezetesen a Bátor Táborban. Ha valaki nem hallott volna róla, ez egy rekreációs tábor krónikus betegségekben szenvedő gyerekeknek. Háromféle turnus van: onko, diabetes, JIA(ízületi gyulladás). Én most aug. 20-30. között, diabetes-es gyerekekkel táboroztam, mint önkéntes. A gyerekek különböző programokon vesznek részt a tábor ideje alatt, mint pl. íjászat, evezés, horgászat, lovaglás, színjátszás, fotó, stb.
Minden programot önkéntes cimbik tartják. Kitalálhatjátok, hogy én milyen programot vittem. ;) Igen, a fotózást! Miből jöttél rá? :)
Természetesen a programtartásokon kívül a tábor életét is fotózni kellett minden nap reggeltől-estig. Ezenkívül esténként közös játékos programok voltak, ahol a kerettörténetnek megfelelően beöltöztünk mindenfélének. Nekem a legemlékezetesebb alakításom a Yeti volt. Nem részletezném mennyire tocsogtam az izzadságban, a kellemes, nyári, meleg estén, miközben szőrmebundában és kucsmában rohangáltam. A gyerekek mosolyai viszont mindenért kárpótoltak!
Feledhetetlen 10 napot töltöttem Hatvan mellett, ebben a különleges mikrovilágban, ahol mindig mosolyognak az emberek, mindig mindenkinek segít valaki, ahol mindenki ad és mindenki kap, ahol MINDIG SÜT A NAP.
Hm, szia Viking! Jól ismerem a tábort, Csenge lányom többször járt itt a JIA-s turnusban. Ez a tábor egy sikertörténet. Az emberi összefogásról, az önzetlenségről a segítő szándékról szól, arról hogy felszabadítsanak valamit ezekben a kis emberkékben. Amikor először járt itt Csenge, még csak faházak voltak és rengeteg jó szándék, s egy év múlva egy csoda hely. Akkor én is gondolkodtam rajta, hogy szívesen tartanék itt valami camera obscurás foglakozást (előző évben fotogramm készítés volt). Csak ez azért nem lett volna olyan egyszerű, munka mellett. Neked hogy fért bele? Ráadásul a táborozó emberkéknek sem szabad fényképezni. Ezek szerint ősszel az (eon)gálán a te képeidet fogjuk látni.:-) A kalandpályát kipróbáltad?
VálaszTörlésAttila, ha van rá lehetőséged szerintem ne hagyd ki. Én a magam ura vagyok, úgy osztottam be a munkákat, hogy erre az időszakra ne legyen semmi. Egyébként a 10 napban két hétvége van, tehát kb. egy hét szabit kéne kivenni. Mondom ha belefér, van rá lehetőség és késztetést érzel, akkor feltétlen próbáld meg.
VálaszTörlésFotogramm most is volt, az minden évben van annyira bejött. Vittem is le egy nagy doboz kütyüt. Stop motion techikával készűlt animáció volt még a kedvenc program keretében, meg egy nagy tábor térképet készítettünk montázs technikával.
A faházakban most a cimbik egy része alszik, a házi cimbik pedig a gyerekekkel az új épületekben.
Kalandpályán hivatalból voltam többször is, bár nem úgy, mint a gyerekek, nem mentem végig, csak bizonyos helyekről fotóztam. Az utolsó nap volt lehetőség a cimbiknek végigmenni a pályán, de én akkor inkább hazajöttem kis családomhoz.
Az eon gálán hármunk fotóiból lesz válogatás, mindig három fotós van a táborban. Kell is mert mindig rengeteg a dolog.
Örülök, hogy léteznek még ilyen jó és értelmes dolgok, hogy végre valami pozítivumot is hall az ember. És üdv újra itt! :)
VálaszTörlésAz első kép nagyon jó meglátás.
VálaszTörlésJaj, én is annyira szerettem volna menni idén. Jelentkeztem, de csak úgy tudtam volna menni, hogy a kissebbik gyerekemet is viszem, (ő még nagyon anyafüggő) természetesen úgy, hogy állom a költségeit. Sajnos igencsak véges a férőhelyek száma, így nem volt rá lehetőség, de jövőre nem hagyom ki. Remélem találkozunk.:)
VálaszTörlésÜdv.: Bíró Gabi